A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutatják majd be a Budapesti Operettszínházban Lévay Sylvester és Michael Kuncze Rebecca című musicaljét, amely A Manderley-ház asszonya című regényből készült. A kettős szereposztásban látható produkció egyik főszereplője Szinetár Dóra, akivel a zenés színházról, különböző felkérésekről és a filmezésről beszélgettünk
.- A Manderley-ház asszonya című regényből film is készült Ön látta Hitchcock krimijét?

- Igen, de először Lévay-Kuncze musicalváltozatát láttam Bécsben, ahol nagy sikerrel ment az előadás. Béres Attila rendező koncepciója inkább a Hitchcock-film dramaturgiájához áll közelebb, ami a krimit, illetve a drámai történet jelleget erősíti. 

 - A Budapesti Tavaszi Fesztivál sajtótájékoztatóján épp Béres Attila utalt arra, hogy a zenés színházat a színházi kritika, illetve a szakma hátrányosan különbözteti meg a prózai színházakkal, előadásokkal szemben. Mi a véleménye erről az észrevételről? 

- Én a zenés műfajban nőttem fel és odatartozónak tartom magam ma is. Annak ellenére, hogy néhány prózai előadásban is játszottam korábban. Mindig két dolgot tartottam fontosnak, amikor elvállaltam egy feladatot. Az egyik, hogy amiben épp dolgozom, sikeres legyen. Számomra a sikeres színház pozitív fogalom. Másrészt van az életemben három-négy ember, akiknek meg akarok felelni, és ha ők elfogadják azt, amit csinálok, akkor én már boldog vagyok. Úgy gondolom, hogy azokkal, akik a sikert vagy a népszerűséget lenézik, nem kell foglalkozni, mert a siker a zenés műfaj kötelező velejárója. Az ön által említett probléma nyilván abból alakult ki, hogy nagyon sokan kerültek úgy az emberek szemük elé, hogy ahogy szokták mondani, lifttel jöttek és nem lépcsőn. Vagyis egyszer csak különösebb teljesítmény nélkül kerültek a reflektorfénybe. Ha az ember sok munkával létrehoz valamit, akkor azt hiszem, joggal ki van éhezve a sikerre. 

- Ön kiknek akar megfelelni, mondjuk a neves rendezőként ismert édesapjának? 

- Nem akarom őt megbántani, de nincs benne az említett három-négy emberben. Ő végtelenül elfogult velem és szinte mindig tetszik neki az, amit csinálok. Ha zenével kapcsolatos a feladat mindig a férjem Bereczki Zoltán véleményét kérem ki elsőként. Ő az én fülem. Van néhány civil ember az életemben, akiket szintén megkérdezek és jó esetben az adott darab rendezője is hiteles annyira számomra, hogy neki is meg szeretnék felelni, volt már példa rá, hogy ez nem így volt, de a Rebecca színpadra állítója Béres Attila a számomra fontos szakemberek közül való. Mellete pedig Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház igazgatója az, akinek a véleménye mérvadó. 

- Dolgoztak már Béres Attilával együtt? 

- Még nem, de jól ismerem a munkáit. 

- A második gyermeke születése óta most lép fel először színházban? 

- A kislányom két éves és a terhességem óta színházban valóban nem dolgoztam. Sőt öt éve nem volt új bemutatóm. A férjemmel együtt adtunk ugyan egy telházas koncertet az Arénában és más helyeken, de színházban legalább három éve játszottam utoljára. Amikor az embernek kicsi gyereke van, egy ideig csak rá tud figyelni. Úgy érzem ezen az időszakon most már túljutottam. Újra alkalmas vagyok arra, hogy kisírjam a fájdalmaimat, a bánatomat a színpadon.

- Önök a férjével a duett koncertjeiken a saját életükről, a saját viszonyukról is sok mindent elárulnak. Nem túl kockázatos a privát életet belekeverni egy produkcióba? 

- Eddig szerencsére nyilvánosan is felvállalható volt kettőnk története, amíg ez így marad, addig semmi kockázat nincs abban, ha erről beszélünk. 

- A férjével együtt szívesen szerepeltetik a bulvárlapok, hívják önöket a kereskedelmi televíziók is a műsoraikba. Mitől függ, hogy mit vállalnak el? 

- Bármilyen élethelyzetben lehet ízlésesen viselkedni. Másrészt a duettünkhöz hozzátartozik egy harmadik tag, a menedzserünk, akinek nagyon bízom az ízlésében. De be kell látni, hogy ehhez a műfajhoz sok minden szükséges. Voltunk például kereskedelmi televízió vetélkedőjében, gyakran járok reggeli műsorokba, főztem is az egyik csatornán, de azért vannak olyan felkérések, amikre nemet mondunk. Fontos, hogy az ember megőrizze a hitelességét. 

- Prózai szerepre nem vágyik? 

- A Rebeccában vannak prózai jelenetek is bőven. Egyébként nekem segít a színpadon, ha szól a zene. Egy dolog hiányzik, ami nem jellemző a zenében, az a csönd, amihez nagy bátorság kell. A Rebeccában szerencsére csöndek is vannak egyelőre, remélem a bemutató után is megmaradnak.